Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Ötödik fejezet

 

Ötödik fejezet,

 

 melyben Remete Lajhár-lesre indul. Böszöm „legmesszebbre” megy. Cogi ismét eltűnik.

Ellenőrző köreimet jártam, s közben tétován figyelgettem a Lápvidék felé. Azon merengtem, hogy egyedül fedezzem–e fel azt a világot magamnak, vagy menjek együtt kis barátommal. Mindkét lehetőségnek megvan a maga varázsa. Nem vitt rá a lelkem, hogy szóljak neki erről, féltem, hogy az én ötletem miatt történik vele valami baj. Amint ezt latolgattam, Remete furcsa viselkedésére lettem figyelmes. Sétálás közben minden fánál megállt, és hosszasan tanulmányozta.
  • Igen – mondta, mint máskor, csak úgy magának. – Itt határozottan karomnyomokat lehet látni. Kétségtelen bizonyítéka annak, hogy ez a várható mutáció kialakulhat itt a Zalai Erdőkben. Egyáltalán nem vagyok meglepve. Eddigi tanulmányaimból kikövetkeztetve elkerülhetetlennek is nevezhetjük ezt a kétségtelenül meglepő, bár logikusnak is mondható kifejlődést. Összevetve a többi élőlényekre irányuló megfigyelésemmel, ez akár tanulmányértékű is lehet – bizonygatta magának.

  Továbbmenve a következő fát is vizsgálgatni kezdte. Hosszasan nézte a lombkoronát is, amely ebben az évszakban beláthatatlan volt.

  • Kétségtelen, kétségtelen… - állapította meg.

  Nem tudtam ellenállni, az orrára röppentem.

  • Zavartalan vizsgálódást kívánok! Kivel társalogsz, Remete, tudományok remek remetéje?
  • Köszönöm, hogy észrevetted eme jellegzetes tulajdonságomat, mely szinte kizárólag csak az emelkedett lelkekre vall. Tehát válaszolva költőinek is mondható kérdésedre, csak azt tudom mondani, nyilvánvaló, hogy most is, szintúgy, mint máskor, magammal társalgok, az én mély tudatommal. Mindazt, amit tapasztalok, nem itt vetem jegyzetfüzetbe, hanem belső szellemem elraktároz mindent, és amikor tanulmányaimat rögzíteni kívánom, akkor kristálytisztán idézem fel onnan mindig a szükséges és megfelelő tudáshalmazt.

 

  • Érthető – válaszoltam, kihasználva, hogy ismét lekötötte figyelmét egy fa.  – De ha szabad megtudnom, mi a vizsgálódás tárgya?
  • Meg fog mindenki lepődni. Kivéve engem. Már régóta figyelem ennek a vidéknek az ugrásszerű fejlődését, mely hamarosan kivételes területté fogja avatni távolabbi és közeli környékünket.
  • Mégpedig?
  • Mégpedig összevetve a hegy mögött lévő lápossal,   ez egyenesen kikövetkeztethető fejlődés. Kétségtelen…kétségtelen…

  Nem bírtam tovább, de reméltem, hogy Lajhárokat vél felfedezni, habár nála ezt nem lehet tudni, mert számtalan élőlényt fedezett már fel. Mindenesetre azt gondoltam, meg kell tárgyalnom ezt Cogival, de nem láttam sehol.  Így, bár Remetét magára hagyva, a környéken maradtam kissé tanácstalanul. De aztán történt valami… szárnysuhogás… egy kékes fénysáv húzott el fölöttem, magasan. Nagyon magasan…

  Nálam sokkal magasabb régiókban szoktam látni egy hatalmas kék madarat. Így is neveztem el őt, egyszerűen csak: Kékmadár.  Remete biztos Zalai Kékmadárnak hívja. Most is erre szállt. 

Hogy vége van-e? Meglátod a könyvben.