Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Harmadik fejezet

 

Harmadik fejezet,

 

 amelyben

felhívást írunk a turistákhoz. Zalai Lajhárok

igazolása. Cogi nagyon eltűnik.

 

 
Az Erdő utca felett adtam át magam a szellő ringatásának, majd a Vadásztársaság épülete felé vitorláztam, amikor egy közelgő sötétecske felhő ráébresztett arra, hogy az életem nem telhet felhőtlen álmodozással. Valami kötelességérzés – féle egyébként is motoszkálta a nem tudom mimet. Rájöttem. Ilyentájt rendszerint a könyvtárban olvasgattunk, számolgattunk. Az eső elől is jobb volt tető alá érnem.
 
   

 

  • Friss gondolatokat Cogi! – köszöntem be a tudományok tárházába.
  • Molyos humorod el ne hagyjon, Moj!
  • Az bizony rám férne most, elbágyasztott az a sötét felhőcske nyugat felől.
  • Hogy félbeszakította terveinket a Csodás Vörös Bolygó! – szólalt meg Cogi. – Ott tartottunk – emlékeztetett -, hogy turistákat toborozunk Lajhárnézőbe.

Titkon azt reméltem, hogy már elfelejtette, mert semmi kedvem nem volt a turistákhoz.

  • Igeen. Tulajdonképpen elég lenne, ha egy toborozó felhívást megírnánk, és véletlenül elejtenénk valahol. Ha valaki megtalálja, máris elterjed a mendemonda, hogy a Lajhár az igaz. Aztán már elég, ha kinyitjuk a füleinket, máris lesz min kacarásznunk.
  • Ki tud itt egy felhívást elolvasni? – kérdezte Cogi, enyhe megvetéssel a hangjában a többiek iránt.
  • Te azt gondolod, csak mi tudunk olvasni? Remete egyértelmű, hogy tud, de például Zordibált én tanítottam.
  • Zordibálnak kell a felhívást elolvasni. Remete ritkán jár társaságba, ki tudja, mikor beszélne róla?
  • Biztos, ami biztos, két felhívás kell. Zordibálnak azért jobb, ha én ejtem az orra elé. Nehogy elkapjon téged!
  • Moj! Ígérd meg, hogy nem fogsz haragudni, ha mondok most valamit erre!
  • Mikor haragudtam én rád?
  • Akkor mondom. Ha te állandóan vigyázol rám és nem engedsz a macskák közelébe, elfelejtem, mi az az igazi futás.

  Nézett rám azzal a csillogó szemével, és csendben várta, hogy most erre mit válaszolok.

  • Azt gondolom, erre nem tudok okosat mondani, Cogi. Egyrészt igazad van, másrészt, én ejtem el Zordinak a cédulát, és te viszed el Remetéhez.

Ebben megnyugodott.

Megírtuk a két felhívást.

  • Tetszik nekem, Moj. Jó benne a felkiáltójel is.
  • Nekem is az a véleményem, hogy ezt nagyon jól összehoztuk. Na, olvassuk el még egyszer, aztán mehet az útjára.

  Egyiket én olvastam hangosan, a másikat Cogi. Mondanom sem kell ugye, hogy kedvencem könnyesre nevette magát.

  • Mi olyan vicces ebben?
  • Az egész. Nagyon komolyan hangzik.
  • Tényleg?
  • Aha! Ezt simán be fogják venni. Már látom magam előtt Zordi és Mélabéla arcát, ahogy kitárgyalják.
  • Remete? – kérdeztem tőle.
  • Remete szerintem el fog mindenben botlani, annyira fogja lesni a fák tetejét. El tudod képzelni, Moj?
  • El tudom.

  És már ismét csak nevettünk és nevettünk.

  Amikor már eleget tornáztattuk, rázkódtattuk a hasunkat, elindultunk céduláinkkal.

 
   

Nemsokára észrevettem, hogy Zordi és Mélabéla Böszöm háza felé baktatnak. Egy óvatlan pillanatban eléjük ejtettem a felhívást. Zordibál azonnal meglátta és elolvasta.

  • Nézd, Mélabéla, mit találtam! – tolta az orra elé a cédulát.
  • Látom.
  • Hitted volna?
  • Nem.
  • Pedig azt gondoltam eddig, hogy csak ugratás.
  • Igen?
  • Neked volt igazad, amikor elhitted- bizonygatta Zordibál.
  • Mit?
  • A Lajhárt.
  • Mi van a Lajhárral? – csodálkozott Mélabéla.
  • Hát most mutattam a felhívást.
  • Nekem csak ezt a papírt mutattad.
  • Ez nem közönséges papír, hanem egy felhívás – ordibált Zordibál.
  • És megyünk?
  • Hova?
  • Hát fel.
  • Na, jó. Kezdjük elölről! Olvastad?
  • Ja? Egy kicsit.
  • Akkor most olvasd el jobban!
  • Megkérlek, hogy olvasd fel nekem. Szemembe süt a nap.
  • Mélabéla! Te nem tudsz olvasni 
  • Már hogyne tudnék. Most mondtam, hogy a szemembe süt a nap, nem? Miért kell mindjárt kombinálni? Azért, mert én anya nélkül nőttem fel, még nem vagyok sem buta, sem pedig analfabéta.
  • Jól van, nem akartalak megsérteni. Hallgass ide!

                                                 Folytatás a könyvben, de olvass bele a többi fejezetbe is.

 

Cikkek

Harmadik fejezet

HARMADIK FEJEZET,

 amelyben felhívást írunk a turistákhoz. Zalai Lajhárok

igazolása. Cogi nagyon eltűnik.

 
2009.09.17 | | Menüpont: Harmadik fejezet | Hozzászólások: 0