Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A mese folytatódik!

 

ELSŐ FEJEZET

Amelyben Lármás Sivatagi Bolhák érkeznek környékünkre.

 

Jusztos és Kondor egymást lökdösték és alig bírták kuncogásukat viszzafojtani.

      - Nézd má', mi van Böszöm hátán. Látod? - szólt Jusztos.

      - Látom hát, de nem csak a hátán, a nyakán is.

Böszöm ebből mit sem hallott, mert a Békás-tó felé nézett mereven.

      - Hehe. Ezek pont olyanok, mint a bolhák szoktak lenni.

      - Ja, csak sokkal nagyobbak - nevetgélt Kondor.

- Ne má', mintha hangjuk is lenne - mondta Jusztos a fülét vakarászva.

      - Na, szép! Hát ezeket hol szedte össze, tán' a nemes rokonainál? - gúnyolódott Kondor és közben próbálta a háta közepét elérni.

      - Hát ti mit vakaróztok itt? - szólt rájuk Zordibál.

      - Vakarózunk? - kérdezte meglepve Jusztos.

      - Ha jól látom - vakarta a fejét Zordibál -, igen, mind a hárman vakaróztatok.

      - Na és te? - kérdezte Böszöm.

      - Én? Na jó, ezt inkább hagyjuk. Figyeljük miért siet oly nagyon Remete- fontoskodott Zordibál.

      - Nem csak Remete siet. Nézzetek körül - mondta Jusztos  és csodálkozva látták, hogy szinte mindenki a környékről a Tücsökrét felé tart.

      - Akkor érkezetlet lesz - szólt Kondor.

      - Értekezlet - mondta Zordibál - , igazán megtanulhatnál már beszélni.

      - Jó, jó. Csak a ritkán használt szavakat keverem. Még csak egy éve lakom az országban.

      - Igazad van. Jól beszélsz. Csak ne morogj ha javítgatunk! - válaszolt Jusztos.

 

A Tücsökrétről most vonult el az őszi reggel ködfelhője. A derengő napsütés már felszárí-

totta szárnyaimról a harmatot. Nem szoktam ilyen korán repkedni, de ezt nem lehetett kihagy-

ni. Tegnap óta tudom, hogy Remete hajnali előadást hirdetett. Sose szokott azelőtt késni, most mégsem volt ott.

Ja, hogy én ki vagyok? Én vagyok Moj, a moly. Foglalkozásom könyvmoly. Én meséltem el a történet első részét is. De figyeljünk csak, most érkezik Rézi, Böszmerenghy Töhötöm asz- szonykája,  és mögötte sok-sok kiscicája. Épp elég megtanulni a nevüket: Mia, Fujka, Körmi, Tappancs, Pemzli, és az örökbe fogadott Filcica.

      - Aztán csenben figyeljetek Remetére! - intette őket Rézi.

- Ne  figyleztetsd állandóan őket! Mindig rendesen viselkednek - okoskodott Kondor.

      - Jaj, te! Fi-gyel-mez-te-tem őket. Éppen azért olyan rendesek.

 

Zordi és Mélabéla Böszömöt lökdösték a könyökükkel, aki értetlenül nézett rájuk.

      - Úgy látom vendéged érkezik - mondta Mélabéla.

      - Nekem? Ki? - nézett körül csodálkozva Böszöm.

      - Hát aki szokott- fontoskodott Zordibál.

Böszöm végre meglátta a vasút felől közeledő rokonát, Venczét, ismét bőröndöt vonszolt magával.

      - Pápá édes magány - sóhajtott Böszöm, és kötelességtudóan elésietett.

Vencze széles mosollyal üdvözölte.

      - Töhötöm! De rég jártam erre!

      - Gyere közénk, Remete jön előadást tartani.

 

...

Odaröppentem Cogi lakjának bejáratához, de nem hallotam semmi zajt, ezért a kulcslyukon bújtam át.

Cogi ágya üres volt.

Kerestem mindenütt és szólítgattam.

      - Cogi! Merre vagy?

      - A szekrény tetején. Ide talán nem ugrálnak fel.

      - Hát már itt is voltak? Ne félj, gyere le! Remetétől tudom, hogy az egereket nem bántják.

      - Biztos?

      - Úgy hiszem.

      - Akkor is félek.

      - Mi lenne, ha felemelnélek? Az értekezletet mindenképpen meg kell hallgatnod. Remete mindent el fog mondani.

A levegőbe emeltem Cogit....

Furcsa látványként jelentünk meg a helyszínen, de  senki nem figyelt ránk, mert épp akkor ért oda lihegve Remete.

       - Már sokkal korábban szólnom kellett volna - vágott mondókája közepébe Remete -, de egy váratlan esemény, mármint a gondozásom alatt lakók közül a Pukkanó Televény számomra is kiszámíthatatlan, hirtelenszerű  gyengélkedése hosszas gondoskodásomat igényelte, így a Lármás Sivatagi Bolhák átvonulását amit pontosan ki tudtam számítani, már előbb szándékomban állt mindenkinek jelezni, de mégsem tehettem meg. Kiszámítottam előre, mert az életmódjukat kutatótársaimmal kitárgyaltam és ebből egyenesen kikövetkeztethető volt, hogy  Agenor nap-

jától számított tizenöt nap után következő első holdtölte utáni első pénteken meg fognak érkezni területünkre a Lármás Sivatagi Bolhák.

Kétségtelen, hogy rövid ideig maradnak csak, mert úticéljuk egy északabbra fekvő tájegy-

ség, ahol a hőmérséklet egyenletesen hidegebb, ami az immunrendszerük erősítése végett elő-

nyös számukra. Kétségtelen...kétségtelen...

 

Amint Cogit a levegőben tartva vitorláztam ide-oda, Kondorra lettem figyelmes. Úgy tűnt, mintha a karján levő L. S. Bolhával beszélgetett volna.

Lejjebb ereszkedtem hallgatózni.

      - Mi lenne, ha nem csípnél meg? Ha nyugton maradsz, hazaviszlek és kapsz tőlem bele-

csinált levest.

 

Vencze felnézett ránk és tátva maradt a szája.

      - Nézd, mi van ott, ott a levegőben. Lep...egér..lepegér? - kérdezte volna Böszömöt, de az Jusztost figyelte, aki kérdésre jelentkezett.

      - Remete! Miért nevezik Lármás Sivatagi Bolháknak őket?

      - Nos, kétségtelen magyarázatra szorul ez az elnevezés. Elsősorban a sivatagban fej-

lődtek ki, de ellentétben aprócska rokonaikkal, ők hangot is hallatnak. Ez a hang mindaddig halk mormogáshoz hasonló, amíg jól nem laknak. Amint ez megtörténik, nagy lármával Áááá-t kiáltanak.

      - Áááá - hallatszott innen-onnan, mintha bizonyítani akarnák Remete előző kijelenté-

sét.

Zordi és Mélabéla mögött egy törpenövésű, kopottas macska morgolódott magában.

      - Honnan veszi ez a Remete a bátorságot ahhoz, hogy áltudományos magyarázatokkal etessen minket.

      - Pssszt! Hallgass Bercica! - szólt rá Zordi.

      - Nem hallgatok! Nem hagyom, hogy ilyen kitalációkkal tömje  a fejünket!

      - Kitalációk? Elég méretes valóságok ezek a bolhák, nem? - suttogta Mélabéla.

      - Bolhák...cö...cö...Ti mindent elhisztek, amit láttok? Ostobák...

      - Menjünk innen! - lökdöste Zordi Mélabélát.

      - Niná, hogy nem hallgatjuk itt ezt tovább.

Rézi hirtelen megpróbálta körbeölelni hat kicsinyét, ugyanis hatalmas lármával egyszerre távozott az összes bolha.

      - Béééé!

Jusztos tért a meglepettségéből először magához és Remetéhez fordult.

      - Most meg meg miért mondanak bé-t?

      - Ahogy egy híresség mondása tartja: "Aki á-t mond, mondjon bé-t is! " - mosolygott Remete. - Mostmár mindenki megnyugodhat, ez a bé-lárma azt  jelenti, hogy rövid látogatásuk ezennel véget ért.

      - Hallod ezt, Kondor? - fordult oldalra Jusztos, de barátjának már csak a hátsó felét láthatta. - Ebbe meg mi ütött? Tőled se köszönt el, Zordi?

      - Nem, csak itt elsuttyogott mellettem.

      - Nagyon furcsán lépeget, mintha dugdosna valamit - méregette Mélabéla.

      - Csak nem, ugyan mit rejtegetne - ingatta a fejét Jusztos.

 

      - Momentán a mai előadást befejeztem - jelentette ki vidáman Remete.

      - Momentán mi meg most hazamegyünk együtt. Vár minket a leves. Momentán a bele-

csinált leves...momentán - suttogta Kondor a bolhának hazafelé.

 

Kondor izgatottan vitte be a konyhába új lakótársát.

      - Maradj itt Momentán, rögtön tálalok.

Gyors mozdulatokkal sürgött-forgott a konyhában. Nem vette észre, hogy Cogival az ab-

lakból figyeljük őket.

      - Mit gondolsz, Moj, miért hozta haza?

      - Nem gondolok semmit, csak ámulok és bámulok.

      - Ezek még beszélgetnek is! - sutyorgott felém Cogi.

A levesestányérok mellett valóban párbeszéd folyt.

      - Ízlik, Momentán?

      - Finom.

      - Mesélj, honnan jöttetek?

      - A sivatagból.

      - Azt én is hallottam, de az hol van? És milyen?

      - Nagyon messze. Törzsfőnökünk sok-sok ideje vezeti onnan családunkat Észak felé.

      - Eddig milyen tájakon jártatok?

      - Előbb volt a hatalmas sivatag, ahol homokhegyek, homokdűnék, homokhullámok, majd a sziklás vidék, ahol kőfalak, kőhegyek és kőtengerek voltak. Aztán jöttek a nagy vizek és a mégnagyobbak...

      - Ti tudtok úszni?

      - Csak kevesen, úgyhogy tutajokat építettünk. És csak eveztünk és eveztünk. Nagyon kimerültünk.

      - Hogy tudott rábeszélni titeket a törzsfőnök ilyesmire?

      - Nem kellett rábeszélni. Amit ő mond, azt csináljuk.

      - Kivéve most - kacsintott rá Kondor. - És miért mentek északra?

      - Hogy erősítsük az immunrendszerünket.

      - Nektek olyan is van? - csodálkozott elnyúlt képpel Kondor. - Ezen a környéken biztos, hogy senkinek nincs.

      - Mitől vagy ebben olyan biztos?

      - Nehéz szó, emlékeznék rá, ha hallottam volna. Hogy is van? Innumszeder?

      - Immunrendszer.

      - Ügyes vagy, Momentán!

Ebben szépen meg is egyeztek.

Nem bírtuk tovább visszafojtani a nevetésünket Cogival, ezért gyorsan és halkan távoz-  tunk az ablakból.

      - Végem van! Belecsinált leves! Mit szólsz?

Cogi alig bírt válaszolni a nevetéstől.

      - Na meg az innumszeder! Jó ez a Kondor! De hogy jutott eszébe egy bolhát befogadni?

     

      - Nem szégyellitek magatokat?! Ilyen hangosan nevetgélni! Komolytalan társaság! Nem vagytok tekintettel másokra! Megzavarjátok az öregek nyugalmát! Panaszt fogok tenni! - kiáltott ránk hirtelen az öreg Bercica.

      - Hát ennek meg mi baja van? - rémüldözött Cogi.

      - Semmi. Ez az ő formája. Ha puszikat dobálna, akkor kellene csodálkoznunk.

      - De miért haragszik ránk?

      - Hmm... Mindenkire haragszik. Talán azért, mert ilyen pici maradt... Ki tudja...

- Tudod, mit hallottam, Moj? Böszöm valami egérbált rendez. Mit gondolsz, ez komoly?

      - Te mit gondolsz, Cogi?

      - Hát...macska nem szokott egerekkel barátkozni. Valami csapda lehet, ugye?

      - Igen, nekem mesélte a bál tervét. Mondtam neki, hogy az egerek ezt nem hiszik el.

      - És?

      - Azt mondta, csak az okosabbja. Neki elég, ha eljön a maradék.

      - És akkor most szervezi?

      - Szervezi.

      - Hihetetlen.

 

      Rézi elindult szokásos macskafű begyüjtő körútjára. Az erdő szélén csodálkozva vette észre Remetét, aki épp egy számára ismeretlen növényt rágcsálgatott.

      - Ízekben gazdag kóstolgatást kívánok, Remete!

      - Tudásszomjas kirándulást kívánok, Rézi! Kétségtelen...

      - Tudni is szeretném, hogy mi az amit rágcsálsz, mert én eddig csak ezt a hegyes füvet mertem megkóstolni.

      - Rendkívül örvendek, hogy ez irányú kérdésedet felém intézted, ellenben előre kell bocsátanom, mielőtt még a fűről tájékoztatást adnék neked, hogy ez a kutatásom a Tudományos Akadémia megbízásából történik. Tehát a fű egy ősi faj, a Szöszmöszök nemzetségéből származtatható, de vidékünkön csak rövid ideje telepedett meg a klimatikus változások következményeképpen. Visszatérve eredeti érdeklődésed alanyára, ezt a füvet Zalai Szöszmöszös Lórágóként fogom törzskönyveztetni.

       - Lórágó...? - csodálkozott Rézi.

      - Te még nem ismered a Zalai Mocsári Kopaszlovakat? E növény csalogatja be őket az erdőbe a lápvidékről. Meséljek róluk?

      - Köszönöm, majd legközelebb. A fűről való információ mára elegendő lenne, ha tudnám, hogy vihetek-e belőle kicsinyeim számára.

      - Kivételesen jótékony hatása van az immunrendszerre...

      - Értem, de a mcskákra milyen hatással van? - vágott közbe Rézi.

Remete szava egy pillanatra elakadt.

      - Hát kézenfekvő amit mondtam...kétségtelen... ehetik.

 

  

    PUKK